A pókerezés és az addiktológiai konzultáns szak közötti összefüggés

Körülbelül 20 évvel ezelőtt kezdődött, amikor nagyon belemerültem a pókerezés minden területébe. Eleinte csak online játszottam, de a későbbiekben már eljártam klubokba is, hogy átélhessem a személyes játszmák örömét is. Az online játékokban azt szerettem, hogy nem kellett figyelnem az arcom gesztikulációira, azonban a másik fél arcát sem láthattam. A személyes játszma azonban teljesen megváltoztatta az egész játékmódomat, sokkal összetettebb, sokkal több mindenre kell figyelni. Nem elég a kártyákat nézni, hanem a saját illetve a versenytársak mozdulatait, test- és arcbeszédét is figyelni kell. Természetesen nehezíti a pályát a már begyakorlott játékosok, akiknek már nagyon megy az ún. pókerarc. A szemem előtt egy idő után nem lebegett más, minthogy tökéletesítsem a játékomat, itt gondolok arra, hogy hogyan ne áruljam el, hogy jó vagy rossz lapjaim vannak az adott leosztás szerint. Maximalizmusom hajthatatlan volt a témában, úgy éreztem megtaláltam magamat benne. Otthagytam az egyetemet, úgy gondoltam, hogy profi pókeresként többre vihetem, mint diplomával. Persze építészmérnökként szuper állásom lett volna, még ismerősöm is volt, aki segített volna az elhelyezkedésben, mégis akkor úgy gondoltam, hogy nem nekem való ez a szakma. A pókerezés egy ideig nagyon jól ment, sok hozzám hasonló emberrel ismerkedtem meg, úgy éreztem tartozom valahova.

Mentek az évek és a pókerezés egyre kevésbé hozta az általam elvártakat, jöttek új versenyzők, sokkal jobbak, mint én valaha voltam. Megmakacsoltam magam, többre vágytam, figyeltem őket, mit tudnak amit én nem? Ez odáig fajult, hogy elkezdtem inni. Először csak napi szinten egy sört ittam, majd egyre több kellett, már nem kezdődhetett el a napom alkohol nélkül. Általában a pókermeccseket is félig öntudatlanul játszottam le, így egy idő után mindenem odaveszett. A pókerezés miatt erősen kihasználtam a mamahotelt, nem éreztem szükségét annak, hogy elköltözzek, párom pedig nem volt. A szüleim azonban az alkoholfogyasztásom miatt elkezdtek aggódni és ezt egyre többször fel is hozták a számomra, amiről először nem akartam tudomást venni. Egyik nap azonban valamilyen tévéadásra figyeltem fel, amelyben felhívják a figyelmet az alkoholizmus problémájára, nem is emlékszem már pontosan mi volt benne, de annyira mélyen érintett, hogy úgy éreztem nem élhetek így tovább.

Az interneten elkezdtem az alkoholizmus gyógyításával, kezelésével kapcsolatosan keresgélni, nagyon sok hasznos tanácsot olvastam, el is kezdtem mélyebben foglalkozni a témával, hiszen megakartam gyógyulni. Mintha teljes fordulatot vett volna az életem, rájöttem, hogy az elmúlt éveim kárba mentek, nem tudtam építeni az életem, annyira csak a pókeren járt az agyam. Nem volt párkapcsolatom, a szüleimet elhanyagoltam, baráti kapcsolataim sem alakultak ki igazán, rendes munkahelyem sem volt, képesítésem sem. Tehát rendesen padlón voltam, és úgy éreztem kell egy közösség, ahova tartozhatok, ezért különféle közösségi platformokon próbáltam ismerősöket szerezni és természetesen információkat is keresni. Egyik alkalommal részt vettem egy függőségekről szóló előadáson, amelyen megemlítették a FELÉPÜLŐK – Családi Felépülési Központot. Amint hazaértem rögtön rákerestem a Google-ben és a honlapon azonnal szembe tűnt az Addiktológiai- és Családkonzultációs Központ kiírás. Ez a kiírás azért tűnt ki a számomra, mert csak a szüleimre tudtam támaszkodni, és a családkonzultáció kifejezés számomra azt jelentette, hogy őket is bevonják a segítésbe. Tüzetesen átnéztem a honlapjukat, ahol fel vannak tüntetve az addiktológus szakemberek, a felépült alkoholista segítőik, amely külön érdekes, mivel véleményem szerint nem szokás a felépült alkoholistákat foglalkoztatni ilyen helyeken, de számomra ez teljesen mértékben pozitív volt. Sőt mint kiderült abból, ahogy egyre inkább belemerültem a honlapba, a vezetők maguk is alkoholisták voltak egykor. Hihetetlen nagy erőre lehetett szükségük, hogy együtt egy családként túljussanak ezen, főleg, hogy a fiuk is függő lett egy idő után. Számomra fontos, hogy hitelesek legyenek azok, akik segítenek az elveszett embereknek, ők a saját példájukon keresztül mutatják be a józanság oldalait és a módszereiket.

Mivel a honlapon blog is található, ezért, ha nem is az első, de a második dolgom biztos az volt, hogy elolvassam azokat a cikkeket, amelyeket ők írtak az alkoholizmus témájában. A cikkek között megtalálhatóak olyan témák, hogy milyen hatással van a gyermek életére, ha a szülő alkoholista, lehet találni írást az alkohol leszokásáról, olyan bejegyzés is van, amely a klinika segítő munkatársának történetét írja le stb.

A Felépülők – Családi Felépülési Központ egy 28 napos felépülési programot ígér, amelyben helyet kap még a családi nap is, amely jelen esetben sokat számított, mert csak a szüleim támogattak, ezért nem is kellett sokat győzködni, hogy jelentkezzek a programba. Körülbelül egy hónapot kellett várnom a program elindulásáig, mivel októberben indult én pedig szeptember elején adtam le a jelentkezésem. A program Szőcön egy nagyon szépen berendezett terápiás házban zajlik, a program ára tartalmazza a bentlakás teljes időtartamára a szállást, az étkezést, az utógondozást, külső programok, különböző tárgyi eszközök és előadásokat a hozzátartozóknak.

Rengeteget segített ez az 1 hónapos bentlakásos felépülési időszak, nagyon sokat tanultam az addiktológus szakemberektől és a szintén résztvevő felépülésre vágyó sorstársaimtól. A rá következő hónapok még nehezebbnek bizonyultak, mint azt először gondoltam, hiszen szembe kellett néznem a sóvárgással és nem csak az alkohol iránt, hanem a még nem kezelt pókerezéssel kapcsolatos függőségemmel is. Nagyon sokat segítettek a szüleim és a program során megismert új barátaim is. Sokat számított, hogy ott voltunk egymásnak és tudtuk egymást is építenek, hiszen nem szeretett volna senki sem visszaesni, meg akartuk mutatni, hogy képesek vagyunk a gyógyulásra és ez hihetetlen erőt adott mindenkinek. Mondhatom úgy, hogy egymást cincáltuk fel a lépcsőfokokon, de persze ez a saját akaraterőnk nélkül nem sikerült volna.

A Felépülőknél eltöltött program hihetetlenül sokat segített az életem minden területén, néhány éve megismerkedtem életem szerelmével, akivel már együtt élvezzük a gyereknevelés minden részét, és aki nap mint nap támogat célom elérésében. Nagyszerű barátokra tettem szert, elvégeztem az építészmérnöki szakot,  el is helyezkedtem benne, de jelenleg érzem azt, hogy többre vágyom és ha visszagondolok a programra és az ott megismert emberekre, akkor úgy érzem, hogy én is ezzel szeretnék foglalkozni, ezért a hetekben jelentkeztem addiktológiai konzultáns szakra. A szak elvégzése után remélem én is segíthetek az alkoholizmusban szenvedők számára leszokni és élvezni az életet alkohol nélkül is.

Személy szerint nagyon sokat köszönhetek a Felépülők Családi Felépülési Központnak, ezért szívből ajánlom mindenkinek, akinek alkoholproblémái vannak, vagy valamilyen hozzátartozója szenved jelenleg ebben a betegségben, hiszen még a hozzátartozói oldalnak is tud segíteni a Felépülők klinika csapata és tanácsot adni, ha valaki nem tudja mit is kéne lépnie, hova kellene fordulnia problémájával.